A Hepatitis B vírus molekuláris diagnosztikája és jelentősége
A Hepatitis B vírus (HBV) fertőzés világszerte jelentős népegészségügyi problémát jelent. A vírus felületi antigénjének (HBsAg) immunológiai variánsai alapján jelenleg kilenc szerotípus különíthető el. A teljes HBV-genom elemzése alapján, a nukleotidszintű eltérések százalékos arányát figyelembe véve, több genotípust (A–G) azonosítottak.
Ezeknek a genotípusoknak jelentősége a földrajzi eloszlásban, a fertőzés klinikai súlyosságában, valamint a betegség hosszú távú kimenetelében mutatkozik meg.
Magyarországon elsősorban az A és D genotípusok fordulnak elő, azonban molekuláris epidemiológiai vizsgálatok alapján már több mint 20 szubgenotípust írtak le.
Epidemiológia
A HBV-fertőzés világszerte elterjedt: a becslések szerint mintegy kétmilliárd ember esett már át valamilyen formában fertőzésen, és 3,5 milliárd ember él olyan területen, ahol a vírus endemikusan jelen van.
A fejlődő országokban a fertőzések magas száma miatt évente mintegy 120 millió újszülött van kitéve annak a veszélynek, hogy HBV-hordozóvá válik.
Évente körülbelül 1–1,5 millió ember hal meg a Hepatitis B vírusfertőzés, illetve annak szövődményei következtében.
A krónikus vírushordozók (tünetes vagy tünetmentes formában) 25–30%-a gyermekkorban fertőződik.
A hepatocelluláris carcinoma (HCC, májrák) eseteinek több mint 50%-ában a HBV-fertőzés etiológiai szerepet játszik.
Biológiai tulajdonságok
A Hepatitis B vírus rendkívül ellenálló a környezeti hatásokkal szemben. A fertőzés testnedvek (vér, nyál, vizelet, ondó, hüvelyváladék) útján terjed, így az átvitelben kizárólag ezek játszanak szerepet.
Az akut fertőzés időszakában a testnedvekben a víruskópiaszám igen magas lehet, ezért már kis mennyiségű fertőzőanyag is elegendő a fertőzéshez.
A fokozott kockázatnak kitett csoportok közé tartoznak az intravénás kábítószer-használók, egészségügyi dolgozók, többszörösen transzfundált betegek, a fertőzött személyek közvetlen családtagjai, a promiszkuitív életmódot folytatók, továbbá tetoválás vagy testékszer felhelyezésekor a nem steril körülmények is rizikófaktort jelentenek.
Mikor ajánlott a laborvizsgálat elvégzése?
A HBV nem citopatogén vírus, ezért a vírusreplikáció fázisában a klinikai tünetek gyakran enyhék vagy hiányoznak.
A lappangási idő általában 1–3 hónap. A nem specifikus tünetek közé tartoznak:
- bőrkiütések (makulopapuláris jellegűek),
- láz,
- ízületi fájdalmak,
- általános gyengeség, levertség.
A sárgaság (icterus) már specifikusabb tünetnek tekinthető, míg a fáradékonyság és kimerültség a leghosszabb ideig fennmaradó panaszok közé tartozik.
A fertőzések mintegy 30%-a szubklinikai formában zajlik, tehát tünetmentesen.
HBV-fertőzés kimutatása rutinszerűen a vírus felületi (HBsAg), core (HBcAg) és e (HBeAg) antigénjeinek, valamint az ezek elleni ellenanyagok (anti-HBs, anti-HBc, anti-HBe) meghatározásán alapul, általában ELISA módszerrel.
Amennyiben a fertőzés gyanúja az ablakperiódus alatt merül fel, illetve, ha mediterrán származás vagy core-mutáció lehetősége fennáll, a HBV-PCR vizsgálat elvégzése javasolt.
A jelenlegi kezelési protokollok a HBV-fertőzés PCR-rel történő meghatározását a kezelési indikáció felállításának elengedhetetlen részévé teszik.
Hogyan készüljek a vizsgálatra?
A hepatitis B PCR teszt elvégzéséhez nincs szükség különleges felkészülésre. Nem igényel éhgyomori mintavételt.
Nem szükséges előtte a böjt vagy gyógyszerelvonás. A vizsgálatot a páciens teljes vénás véréből, végezzük el.
Mi a teendő a laborvizsgálat után?
Hepatitis B fertőzés gold standardja jelenleg a szerológia meghatározás.
Pozitív eredmény esetében, az eredménnyel keresse fel szakorvosát a pontos diagnózis felállításához és az optimális kezelés meghatározásához. Valamint a területileg illetékes Hepatólógia Centrum felkeresése javasolt a pontos kópiaszám valamit diagnózis felállításához.