A gerincsebészet a gerinc problémáinak műtéti megoldásaira szakosodott, határterülete az ortopédiának és az idegsebészetnek. Sebészeti beavatkozásra általában abban az esetben van szükség, amikor a konzervatív kezelések (többek között gyógytorna, fizikoterápia, balneoterápia, gyógymasszázs, manuálterápia, infúziós kezelések) nem megfelelő hatásfokúak, vagy nem elegendőek a páciens kezeléséhez, felépüléséhez. A gerincsebészetben is az utóbbi pár évben már nem csak a klasszikus, nyílt műtéti beavatkozásokra van lehetőség, hanem egyre elterjedtebbekké váltak a minimál invazív műtéti technikák, melyek kisebb szövetkárosítással, kisebb fertőzési arány mellett nyújtanak gyorsabb felépülést.

A gerincsebészet keretein belül végzett műtétekre az alábbi esetekben lehet szükség:

• Nyaki porckorongsérv (discus hernia cervicalis)
• Ágyéki porckorongsérv (discus hernia lumbalis)
• Háti porckorongsérv (discus hernia thoracalis)
• Gerinccsatorna szűkület (stensosis canalis spinalis)
• Csigolyacsúszás (spondylolithesis)
• Csigolya összeroppanás (compressios fractura)
• Gerincdeformitás (scoliosis, hyperkyphosis, hyperlordosis, vagy coroalis imbalansz)
• Gerinctörések (fractura vertebrae vagy fractura vertebrarum)
• Daganatos megbetegedések (tumor)
• Gyulladásos kórképek (spondylodiscitis)

Míg a nyílt műtéti eljárás esetén a sebész nagyobb metszéseket (a gerinc feltárása olyan mértékű vágással történik, mely segítségével a gerinc könnyen elérhetővé és jól láthatóvá válik a gerincsebész számára) alkalmaz, addig a minimál invazív beavatkozás esetén a behatolási kapu jóval kisebb (akkora amekkora a feltáró, endoszkóp). Ebből kifolyólag az utóbbi műtét típust fedett műtétnek is szokták nevezni.

Például a minimál invazív hátsó ágyéki (derék) gerincfeltárás során a hagyományos feltárással ellentétben a gerincről az izomzat nem, vagy jóval kisebb mértékben kerül leválasztásra, illetve az izomzatot borító pólya is kisebb mértékben kerül behasításra, károsításra.

Ez gyorsabb műtét utáni mobilizációt, kisebb fájdalmat, gyorsabb rehabilitációt eredményezhet. A példa esetén két csigolya összekapcsolása egy stabilizációs műtét során már kb. 2 db 4-6 cm-es metszésből elérhető, szemben a nyílt műtéttel, ahol ilyen esetben ugyan egy darab, de kb. 10-20 cm-es metszés kerül kialakításra.

A hagyományos, más néven nyílt műtéti eljárás ugyan komfortosabb a sebésznek, de nem feltétlenül előnyösebb a páciensnek, hiszen a minimál invazív technikával a kisebb metszésnek köszönhetően a beavatkozás során a szöveti károsodás is jóval kisebb.

Jó példa erre az elülső vagy oldalsó gerincfeltárás, melynek során régebben 15-30 cm-es metszéseket ejtettek, manapság azonban az új technológiának köszönhetően ezekkel ellentétben az esetek többségében már 5-8 cm-es metszések is elegendőek.

Ugyanakkor sajnos nem minden esetben kerülhető el a nyílt műtét sem.

Alapvetően a minimál invazív műtéti eljárások fő előnye, hogy a nyílt társukhoz hasonló eredmény elérése mellett, műtét utáni kisebb fájdalom mellett, gyorsabb felépülést, kisebb fertőzési arányt és esztétikusabb bőrheget nyújtanak.