24 órás réz ürítés

A szervezetben előforduló réz mennyiségét általában vérből vett mintából állapítják meg, illetve a cöruloplazmin réztartalmú glikoprotein szintjével együttesen elemzik. Azonban, ha a kapott eredmény nem egyértelmű vagy abnormális, 24 órán át gyűjtött vizeletminta segítségével megvizsgálható a rézkiválasztás.

A réznek, mint esszenciális nyomelemnek a jelenléte elengedhetetlen a szervezet számára. Már a legkisebb eltérés is a normál értéktől komoly tünetekkel járhat, legyen szó akár rézhiányról vagy rézmérgezésről. A réz megfelelő szintjének jelenléte elengedhetetlen a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá megakadályozhatja a vérszegénységet, csontfejlődési zavarokat, valamint különböző idegrendszeri megbetegedéseket.

A réz az elfogyasztott táplálékkal és folyadékkal kerül a szervezetünkbe, mivel számos étel tartalmazza, mint például a máj, mogyoró és csokoládé. A réz a belekben felszívódik és a májba kerül, ahol fehérjéhez kötve, komplexet képez, majd a véráramba jut. A vérben 95%-ban cöruloplazminhoz kötött formában van jelen, a felesleges réz a széklettel ürül ki a szervezetből, kis mennyiségben pedig a vizelettel távozik.

Mit mutat a vizsgálat?

A vizsgálat megmutatja a réz mennyiségét a vizeletben.

Milyen esetben javasolt a vizsgálat elvégzése?

A szakorvos Wilson-kórra (réz felhalmozódás a test különböző szervrendszereiben) utaló tünetek, illetve rézmérgezés gyanúja esetén rendelheti el a vizsgálatot: hányás, remegés, szédülés, kóros fáradtság, illetve sárgaság.

A réz hiánya különböző fejlődési és növekedési rendellenességek, vérszegénység, csontritkulás, illetve pigmentációk formájában mutatkozhat meg.

Milyen mintára van szükség a vizsgálathoz?

A vizsgálathoz 24 órán át gyűjtött vizeletre van szükség.

Mire utalhat az eredmény?

Ha a vizelet rézkoncentrációja magas, az Wilson-kórra vagy rézmérgezésre utalhat, míg Menkes-szindróma (X-kromoszómához kötött recesszíven öröklődő rézhiány) és rézhiány esetén alacsony a szintje.

Mi a teendő a vizsgálat után?

A vizsgálattal önmagában nem diagnosztizálható egy betegség sem, a kapott lelettel minden esetben keressen fel belgyógyász vagy hematológus szakorvost a pontos diagnózis és a szükséges terápia meghatározása érdekében.